Ez csak egy update-poszt, a minap mutatott matchbox-féle Ford Interceptor Utlity triumvirátus egy újabb taggal, ezúttal egy GreenLight változattal bővült. Non plus ultra, mindjárt a Greenmachine szériából, jóllehet, ez a zöld felni elismerem megosztó lehet, mindenesetre nekem tetszik: 

A mai penzum egy USA határőrségi színekben pompázó GrenLight 1993 Ford Bronco, ami kapcsán ugyan nem a legtalálóbb a címbéli Broncosaurus -titulus, az sokkal inkább a múltkori HotWheels Bronco-t illetné, de mit tegyek, csak most jutott az eszembe. Amazzal ellentétben ez nem nélkülözi minden rendőrautók ékét, a fényhidat sem, mi több, egy GreenLight vonalon sem gyakori featur-rel bír, nevezetesen a hátsó puttony levehető. Oké, ez töredékére redukálja a túlélőképességét egy óvódai,- vagy játszótéri homokozó session során, de szerencsére, ez az én példányomat nem fenyegeti, így örülök neki:

A legkívánatosabb kortárs matchbox. Pont. Azt hittem, a Landy az, de nem. Ez a rally-festésű, zsivány fekete felnikkel, autentikus[nak ható] feliratokkal felvértezett Mercedes-Benz 220 az, amelyik kéttónusú, kék/fehér fényezésesével ellenállhatatlan birtoklási vágyat ébreszt.  Egyedül talán a szürke hűtőmaszk esetlen kicsit, a maga túlságosan műanyagszerű, kissé talán túl rusztikus megjelenésével. Ja igen, külső tükrök is elférhettek volna még, a hátsó lámpák festése a non plus ultra lett volna, bár ezek hiánya számomra jelen esetben annyira nem zavaró. Az összhatás az, ami eladja a kisautót: a selymes kék fényezés, amivel remek kontrasztot alkot a fehér tető, és a fekete felni. 10/10, hűtőmaszk ide, külső tükrök/hátsó lámpák oda: 

A Subaru-k után, rögvest egy újabb matchbox verzió-cunami, ezúttal a 2016-os Ford Interceptor Utlity formájában. A Boone megyei változat egy 3-as,- illetve 5-ös pakk része, - személyes favoritom - az El Segundo, amely a szokásos tisztelgés a Matchbox Inc. székhelye előtt, míg markáns, los-angeles-i színvilágot idéző harmadik versenyző, a 2021. évi szortiment képviselője. Egy klasszik, Highway Patrol variánsra aspirálok még, remélem idővel az is összejön. Ami közös mindhárom modellben, az a remek, krómbetétes, zsivány kinézetű felni, a rendkívül szigorú tolóvas, amit ilyen néven illetni talán túlzó eufemizmus, mivel inkább öklelővasnak is beillő kiegészítőről beszélhetünk. Hurrá, van fényhíd, keresőfényszóró (!) remek - bár helyenként kissé túl vastagon - felvitt festés, sőt, a hátsólámpa is pingált, viszont valósággal ordító, a hátsó rendszámtáblák hiánya. Ejnye na, 0,005$/db ráfordításnak még bele kellett volna férnie. Ugyanakkor a hasonló, batár Greenlight rendőr SUV-kal való összevetésben egyáltalán nem maradnak alul, noha az árelőny jócskán a Mattel-égisze alá tartozó masinák oldalán áll, lévén kitűnő ár/érték arányt képviselő kisverdákról beszélhetünk. Hajrá, még sok ilyet! 

Ehhmm, hát igen. A rendőrautó-láz csak nem akar csillapodni, súlyosbítva némi variáció-fétissel, melynek jegyében most a Matchbox Subaru Impreza állományában vágtam rendet. Szándékaim szerint, ez a police car felülreprezentáltság csillapodni fog valamelyest, de nem mostanában. Totál véletlen, de kihagyhatatlannak tűnő vételeim alanyai mind ebből a körből kerültek ki, így a közeljövőben ezek kerülnek ki a blogra. No, de félre bánat, félre bú, ugyancsak izgalmas darabokról van szó! Az elmúlt közel két hónapban, a debütáns basic fehér verzió mellé sikerült levadásznom a Rescue 5-ös pakkból ezt a príma, neon beütésű változatot, a legigényesebb kivitelezésű, brit festésű variánst, és személyes kedvencemet, a japán verziót. Állati jó ez utóbbinak, az arany/fekete-fehér színekkel operáló  megjelenése. Hátul sajnálatosan puritán a kivitelezés, egy kis [piros] festéseket, horribile dictu! egy rendszámtábla imitációt még elbírhatott volna a büdzsé. Nagyjából egészében ennyi, ami szóvá tehető, mert egyébként ízléses, remekbe szabott kisautókat üdvözölhetünk a matchbox Subaru Impreza- flotta képében:

....azaz inkább Greenpage, ha adekvát akarok lenni: 1973 Ford Falcon XB a GreenLight istálló legjobb pedigréjű szcénájából, a  GreenMachine sorozatból. A basic vonaltól a rendkívül látványos zöld kerekek, illetve alváz különbözteti meg. Ami a filmet illeti, míg számomra az 1-2. simán [sokszor] újranézős, illetve tetszett a Tom Hardy-féle interpretáció is, addig a Tina Turneres epizód csak egy fáradt pfff-ra sarkall. Szerencsére az 1/64 nem ez utóbbit, hanem sokkal inkább az előzőekhez hasonló pozitív emóciókat váltja ki. Egyedüli sirámom, hogy - szerintem - a filmbéli viharvert külsőt kellett volna a GreenLight filmes sorába átültetni, ez a csitti-fitti, makulátlan változat látványos ugyan, de a posztapokaliptikus atomszférát vajmi' kevéssé adja át. Próbáltam a képekre egyfajta filmes szűrőt ültetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mindegy, marad így, a lényeg látszik:

Hát kérem, noha a múltkori Para64-féle rendőr kapcsán kiujjongtam magam, az Inno64 égisze alól kigördült rendőrautó tovább cizellálta a kisautókról alkotott világképem. A szikár, Nissan SKYLINE GT-R (R32) KANAGAWA-KENKEI Japanese Police car nevet viselő kisautó egy másik dimenzióban versenyzik, még a Para64 Mitsuhoz képest is, bár már utóbbi sem a baltával faragott-design jegyében fogant. Előrebocsátom, bár 1:64 méretarányát tekintve páratlanul részletgazdag modell, mégsem tekintem klasszikus, matchbox-i értelemben vett kisautónak: nem húzná öt percig sem avatatlan kezekben, és még csak nem is feltétlen, egy játszótéri homokozóban való nyúzás-tesztre gondolok. Annyi finom, apró részlettel bír, hogy diecast ide vagy oda, ez bizony vitrinmodell a javából, elég csak a 3 (három!) antennára, vagy a külön elemekből álló külső tükrökre pillantani. A lökhárítón, a megkülönböztető jelzések is két külön elemből kerültek kialakításra. Nemcsak a fényszórók, de az irányjelzők is önálló, műanyag elemekből állnak. Pazar a felni, nem beszélve olyan kis nüanszokról, mint a kerékanya kidolgozottsága, ami 1/64-ben egészen elképesztő! Persze, per definitionem ugyanúgy kisautóról beszélünk, mint egy HotWheels, Greenlight, vagy - horribile dictu - matchbox esetében, de mi sem áll távolabb a valóságtól ha a célközönséget, vagy a használati értékét nézem. Oké, gurul, rugózni persze nem rugózik - ez a feature kb. a macaui matchbox érával kopott ki - e tekintetben nem lóg ki a sorból, de ettől függetlenül ez egy rendkívül látványos, ámde elsősorban nézegetni való modell. Nyilván, az árazása sem azt sugallja, hogy a strand homokjában kell(ene) gyötörni, és bár ez utóbbi műfajt  már jó ideje én sem űzöm, nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz a blogon, illetve a polcomon Inno64 istállóból való kisautó, lévén, árazása hűen tükrözi minőségét.  

"Kitolom ezt a Mustangot, hogy végre hozzáférjek ehhez az öreg Plymouth-hoz"

"Uram, közterületen nem tárolhat roncsautót!"

" Némá' felnyílt a motorháztető!"

" Megnézem, ugyan mi baj lehet?"

Minden.

AutoWorld '58 Plymouth Fury.

TOW leánykori nevén wrecker, avagy breakdown truck. Anno domini, boldogult matchbox-gyűjtő koromban megvolt a British Petrol-os, zöld/sárga gyönyörűség transistional kerékkel, a TOW Wreck Truck-ból a piros/fehér Esso, illetve az Army verzió is. Ezek kapcsán most felidéződtek az emlékek, és hát nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy a jó oldalát lássam a gyűjteményem építőanyaggá szublimálásának. Ehhh, ez van, szép, volt, jó volt, soha vissza nem jön már, de szerencsére a GreenLight/JohnnyLightning kisautói - kortárs vonalon - remek matchbox-pótlékul szolgálnak! Ennek jegyében, a múltkori Johnny-féle 1959 Ford F250 mellé most egy GreenLight 1979 Ford F250 érkezett NYPD mundérban. Sokkal filigránabb, és részleteiben sokkal kevésbé cizellált mint a Villám János, azonban így is rendkívül tetszetős darab:

Impulzusvásárlás alert! Az történt, hogy kezdett túl homogén lenni ez az újrakezdett gyűjtögetősdi. Szinte csak rendőrök, pick-up-ok, semmi mezei, utcai autó. Oké, ez a GreenLight Ford T5 sem napjainkat idézi, lévén egy 1976. évi modellt mintáz. Ettől függetlenül, első pillantásra beleestem, így rögvest le is vadásztam. Nagyon szép kis masina, sok, csilli-villi részlettel, de azért egy-két újabbkori GreenLight kórság sújtja: legfájóbb, hogy hiába, a nyitható motorháztető, egyszerűen olyan lapos szögben nyílik csak, hogy egyrészt lóf...semmit sem látni, másrészt kínszenvedés felnyitni, hogy aztán azzal a lendülettel vissza is essen a helyére. Ennek így semmi értelme. Zéró, nada, nothing. A külső tükör hiánya valóságos fizikai fájdalmat jelent, mert egyszerűen oldalról ordító az üresség. Ezeket leszámítva - az örök mantrát, a rugózás teljes hiányát nem felemlegetve - remek járgány: a festés pazar, a vékony ezüst kontúr az ablakok, illetve a karosszéria vonalán hibátlan, miként az első-hátsó lámpák festése is. A beltér kellően részletes, természetesen a kormány sem "pizza", érdekes momentum, hogy a vajszínű utastérben, a sebváltó külön, fekete műanyagból került kialakításra. Árát tekintve akciósan remek, teljes áron szódával-elmegy kategória, szerencsére az előbbivel sikerül becserkészni, így szavam sem lehet: