Hát kérem, holmi roncsállagú, rozsdaboglya busszal akart [volna] közlekedni a delikvens, szerencsére, Detroitban rend van, így, a Chevy Tahoe-val felvértezett zsaruk, még időben foganatosítottak...lecsaptak. Én pedig a Greenlight 2021. évi sorozatában helyet kapott, a General Motors- flottába tartozó Chevrolet Tahoe Police Pursuit Vehicle (PPV)  "General Motors Fleet" Detroit [Michigan] kisautóval tettem így, mégpedig az előkelő hangzású Satin Steel Metallic színben. Fájó szívvel emlékszem vissza, a majd' 6 éve, a házfelújítás oltárán feláldozott Matchbox-gyűjteményemre, de ilyenkor, amikor egy ilyen remekbe szabott darab kerül a kezem közé, mindez kissé kevésbé fáj. Ez a Tahoe olyan hmmm.. hogy közelről fotózva _szerintem_ ember meg nem mondaná, hogy az 1:64 ligában versenyez. Egyszerűen minden apró részlet a helyén van, mit a helyén, t-ö-k-é-l-e-t-e-s. Imádom, ezt a szigorú fekete felnit, a tolóvasba integrált megkülönböztető jelzést, ezt a vagány, számomra inkább"gun metal"-ba hajazó fényezést, a fényhidat. A lámpák tamponozása is pöpec, kapunk oldalsó fellépőket, külső tükröket, persze mindennek ára van: méghozzá közelítőleg a hazai matchbox-árazás háromszorosa. Yepp' való igaz, ez azért árnyalja a képet, illetve, hát a matchbox, az ugye matchbox. De az árak úgy elszálltak, arra reményem, - és őszintén szólva különösebb indíttatásom sincs - hogy hajdan volt gyűjteményemet feltámasszam, így maradok a kortárs vonalon, szerencsére a JL/GL/MB  trió - egy-egy beeső, pályán kívülivel - bőven szolgáltat muníciót a jövőre nézve is. 

 Jelentkeztem!

Na kérem, részletgazdagság terén, 1/64 méretarányban számomra a non plus ultra a Mini GT-féle Land Rover Defender 110, amelyiket az 1989. évi Camel Trophy győztes brit csapat autójáról mintáztak. Tették mindezt oly módon, hogy nem egy törékeny, "ránézek, oszt' leesik az ajtaja" vitrinmodellt alkottak, hanem egy igazi, a szó legjobb értelmében vett kisautót hoztak vele tető alá. Elég csak egy pillantást vetnünk a gallytörők finoman megmunkált részeire, a pótkerékre, vagy a tetőn lévő csetreszekre, hogy lássuk, ebbe bizony apait-anyait beleadtak. Nem is beszélve az autentikus feliratokról, melyekből még a szélvédőre is jutott. Remekül sikerült a "dirty" megjelenítés, a sivatag viszontagsága a masina minden pórusán visszaköszön. Külön felhívnám a figyelmet, az üvegfelületek koszolására, ami abszolút realisztikus hatású, ez a legtöbb gyártónál - mármint az autentikus[nak ható] koszolás/sarazás - még a karosszériaelemeknél sem szokott sikerülni, jelen poszt alanya, ebből is jelesre vizsgázik. Nyilván, ezt a minőséget nem adják ingyen, akciósan, majd' másfél-Greenlight áron még ippeg' belefért, de ettől függetlenül számomra bebizonyosodott, hogy érdemes evidenciában tartani a Mini GT kisautóit:

Para64 debütálás! Számomra totál ismeretlen gyártó jelentkezett egy cizellált Mitsubishi GTO 3000 GT rendőr-járgánnyal. Míves, aprólékosan kidolgozott, - kínai gyártmányú, mi más? - diacast, ezernyi apró, finom részlettel. Mondjuk, pont ez a részletgazdaság az oka, hogy hiányzik az a GreenLight/JohnnyLightning kisautók robusztussága révén visszaköszönő matchbox-feeling. Ez a kisautó nem a "tökön-paszulyon át" jegyében fogant, ugyancsak rövid ideig húzná a suli udvarán, vagy a játszótéri homokozóban: a hátsószárny, a külső tükrök mind különálló elemként kerültek kialakításra, csakúgy, mint a fényhídon túl, az első-hátsó lámpák búrái, melyek önálló műanyag elemből állnak. Nagyon tuti, ahogy a lámpafény megcsillan a piros betéteken. Az utastér részletesen kidolgozott, a szélvédő szürkés árnyalata hozzájárul a szigorú megjelenéshez. Hátul, a rendszám kicsit elcsúszott, illetve a gumik futófelülete lehetne kicsit recésebb, de nagyjából ennyi negatívum, amit elmondhatok. Persze, nem bánnám azt sem, ha az ajtók nyílnának, de ez már a "kákán is csomó" minősített esete, hogy mennyire, arról beszéljenek a képek:

Sayonara!

Yepp, a reeboot utáni első Johhny Lightning is befutott, ez már a 6 diecast az újkori flottámban. A Johnnykra szegről-végről úgy tekintek mint a Greenlight kisautóira, már-már unalmasan tökéletesek, a rugózás hiányát nem említve, kategóriájukban tökéletesek, simán hozzák a '70-es évek matchbox-feelingjét: színpompás festés, full fém kialakítás, nyitható ez+az, megfejelve - na, ez már nem a matchbox-enteriőr része - gumis kerekekkel, mint például a mai poszt alanya, ez az 1959 Ford F-250 Tow Truck. Oké, a gém eléggé műanyag hatású, mondhatni kicsit "tájidegen", de sokat nem von le a kedvező összképből. 

Műszakkezdés előtt...

Autentikus, informatív feliratok.

Nyílik hátul...

A gém is mozgatható.

..és elöl

A festés/fényezés minősége kiváló, bár gyanítóm "real-life" nem sok ilyen színpompás masina futkározott, legalábbis nem hosszú ideig.

Mr. Rick után szabadon: "Megy a meló, zakatol a gép.."

...mentálisat mindenképp! Yepp, a blogindító Landy volt az, amelyik elindított a lejtőn... amelyik  közel 5 év absztinencia után, újfent a kisautó-gyűjtés ösvényére terelt, de már egy ideje mocorgott bennem vmi. Már nézelődtem die-cast ügyben, leginkább ezt, a Hot Wheels Real Riders sorozatból való '85 Ford Bronco-t. Ahogy a mondás tarja, egyszer addikt, mindig addikt ; ] Szóval addig-addig nézegettem a Bronco-t, amíg majd' mindenhonnan kifogyott, így meglehetős energiákat emésztett fel a beszerzése. Mindegy, lényeg, a lényeg, sikerült prédálni egyet. Jófajta, alul-felül fém, vagány kisautó, zsivány kerekekkel. Kedvenc matchbox-feature-öm, a fém alvázból kialakított hűtőmaszk is visszaköszön, márka,- illetve irányjelző festéssel megspékelve. A wow-faktort elöl gonosz kinézetű tolóvas, hátul festett lámpák fokozzák. A kéttónusú fényezés szép, selyemfényű hatást kelt, a lámpák/irányjelzők festése nincs elcsúszva, rendkívül kedvező az összhatás, dacára néhány negatívumnak: rugózás nulla, fényhíd sajna hiányzik, valamint külső tükrökkel sem fárasztották magukat a tervezők, szal' lehetett  volna még mit csiszolni a vason, mindezek dacára, nekem _kellett_ ez a masina.

K9-es egység, jelen.

"Aztán az eü-doboz érvényességével, hogy is állunk?"

Ééés ezt is eljött! Olyan mecsi, amit "real life" vezettem: oké, nem pontosan ezt, de hasonlót, mint ez a Nissan Hardbody: de egy Nissan Pick-Up D22-t hajtottam majd' 5 évig, és nagyon szerettem. Pedig alapvetően kisautó párti vagyok, funkcionalitás szempontjából, főleg városi használat mellett, ez a racionális döntés. Ennek megfelelően, ebből lett egy 133 lovas, duplakabinos, 4WD pick-up, aminek inkább holmi szubszaharai konfliktus-zónában van létjogosultsága, valami ráapplikált MIG rakétablokkal. Persze nem újkori vétel volt, hozzám 7 évesen került, a legalapabb, mezítlábas kivitel, lemezfelni, semmi csitti-fitti fényezés, egyszerű, szerény fekete színben, egyetlen extraként manuális klímával felvértezve.  Masszív jószág volt, egyetlen balesetem volt vele, az sem saját hibás: lakott területen, piros lámpánál álló sor utolsó kocsijaként, hátulról, fékezés nélkül belém hajtott egy piros Opel. Mondhatni telibevert....volna, de azon kívül, hogy a plató mögötti fellépő megzúzódott, semmi kár nem esett. Mármint a Nissanban. Az Opel ez esetben nem igazolta a közkeletű "Sose' kop el" toposzt: bal első kereke kiszakadt, a jobb kitört, az "A" oszlopig elég megviseltnek nézett ki, és bár totálkáros lett a kocsi, a sofőrnek szerencsére nem lett semmi baja. A marhája smsezett, kevés híja volt, hogy kiírta magát a történelemből. No, de félre bánat, félre bú: senkinek - leszámítva persze szegény Opelt - nem lett baja, ez a lényeg. Ami a matchboxot illeti: A hajdanvolt Flareside Pick-UP-ot idézi számomra. Majdnem tökéletes mecsit kapunk a pénzünkért: remek színösszeállítás, pöpec felni, a platón némi vegyes biszbasznak, hátul vonóhorognak örülhetünk. Ha már hátsó traktus: ott némi lámpafestés elfért volna, bár ennek hiánya nem annyira fájó, mint a rugózásé, ami nemes egyszerűséggel zéró, nada, semmi. Ebből a szempontból akár Greenlight is lehetne, azok is kb. mint egy kő, annyit rugóznak. Mondjuk,úgy igazságos, hogy abból a szempontból is bezzeg Greenlight, hogy megjelenése, minősége, ár/érték aránya remek, szóval mondhatni egalité. 

Passzol hozzá ez a felni.

Lim-lomok.

Mára ennyi, majd jövök még. 

....méghozzá vén. Megmondom őszintén, az egyik fő szempont a 68'-as Ford Mustang Fastback kiválasztásnál az volt, hogy passzoljon a fotóháttérhez. A legtöbb, - direkt romosított - kisautónál olyan nyögve-nyelős a végeredmény, vagy legalábbis felemás. Ennél a Mustangnál ezt kevésbé érezem, talán azért, mert a rozsdafoltok jól adják az eredetit. Esetleg a felnikkel kezdhettek volna valamit, hogy kicsit disszonánsabb legyen a végeredmény, de amúgy jól hozza a lepusztult izomautó feelinget. Ezzel együtt is a hozza a szokásos kiváló Johnny Lightning minőséget, különösen a hátsó traktus festése az, ami elnyerte a tetszésemet. Gumis kerék, nyitható motorháztető, festett lámpák, rendszám, csiribiri-zabszalma, és, hogy ne legyen felhőtlen az öröm, zéró rugózás. Ha még az is lenne, ki tudja, talán matchboxnak hívnák..

Felniből talán lenne jobb választás, de amúgy pöpec.

Elöl rendben...

... hátul meg főleg.

Motorgenerálra várva.

Ha már szerviz: toboroztam személyzetet is, ha a posta is úgy akarja, pár napon belül munkába állhat a crew....

...akik ha megérkeznek, ripsz-ropsz életet lehelnek a jelenleg négyautós flottámba, ami időszerű, lévén 3 további masina is jön velük.

Adieu!

Renton monológja a választásról, a Transpottingból, megvan? "Válaszd az életet, válaszd a munkát.."etc. Szerencsére esetemben kisautókról, és nem heroinról volt szó, azért az mégis más. Szóval pár  éve a mi választásunk a házfelújítással súlyosbított költözés volt. Ebből kifolyólag megváltam a kisautóimtól, felszámoltam a gyűjteményem. Nem mondom, hogy megbántam, de sajnálni, feltétlen sajnálom, fiatal voltam kellett a pénz...bár építőanyagban,és nyílászárókban materializálódva nagyon jól a beléjük fektetett pénz. Főleg matchbox, és leginkább transistional vonalon gyűjtöttem, plusz ugye a klasszik superfast éra. Mindegy, régvolt, szép volt, elmúlt. Mindenesetre az élmény hiányzott, illetve hiányzik mind a mai napig, de erőm az újrakezdéshez, na az nem volt. Többszöri nekirugaszkodás, "Kell ez nekem?" után, a Matchbox Collectors sorozat megadta a kegyelemdöfést, abból is a a '65 Land Rover Gen II.pickup. Szóval, a nagy reboot után, ez az első diecastom, azóta lett még három. Nem tudom, mennyire lesz tartós a "láz", mindenesetre ez tuti több, mint fellángolás, elvégre 5 éve nem vettem diecast témában semmit, szóval mélyebb gyökerű a késztetés, meglátjuk mennyire. Mindenesetre, Rájen intelmeit megfogadva, takaréklángon de újra nekilátok. Arra nem számítok, és nem is tervezem, hogy a vékony SF-kerekes széria tanyát üt itt a blogon, de szerencsére a Mattel háza táján örvendetes változások álltak be, klasszikus, szép vonalú kisautók tömkelege, szal' van/lesz miből válogatni, erre remek példa ez a Landy is:

Viszlát, szerintem találkozunk még!